|
|
|
3. nap: Ez egy kerékpártalan nap volt, mert először gyalog bementünk a faluba, majd először egy kabinos lanovkával felmentünk 1735 méterig, onnan pedig egy fapadossal 2100 méterig. Sajnos elég párás volt késő délelőttig a levegő, de a kilátás fantasztikus volt még így is. Innen a csúcs elég közelinek látszott. Volt egy jó sok személyes szállító eszköz, ami az 1735 méteres állomásról egyenesen felvitt teljesen a csúcs közelébe, de ezt nem próbáltuk ki, mert a James Bond filmekben ilyesmi eszközök szoktak leszakadni, így ezt nem kockáztattuk meg. Ennek a 15-20 személyes 'légibusz' pályának csak a lenti és a csúcs közelben levő vége volt rögzítve. Közben egy árva helyen sem volt sehogyan alátámasztva, vagy rögzítve. Az egész utaskabin 3 szál dróton mozgott. Elég félelmetesen nézett ki. A csúcs közelében nagyjából a felhők között voltunk, mint az a következő fényképen is látszik. |
|
Ilyen volt a kilátás a sátramból |
|
Egy darabig elidőztünk a hegy tetején, majd vissza ereszkedtünk a középső állomásig. Itt tudtam meg, hogy a nálunk székelykáposztaként ismert kaja a 'Szegedinski gulas' nevet viseli errefelé. Ennek ellenére knédlivel nagyon finom volt. Némi nézelődés után visszamentünk a kempingbe és lélekben felkészültük a hazafelé vezető útra. Búcsúzóul láttunk egy gyönyörű naplementét, amit a túloldalon látható fénykép még véletlenül sem tud visszaadni. |
|
Ezek lennének a felhők |
|
4-5. nap: Ezerrel elindultunk hazafelé, ami elég könnyű volt, mert enyhén lejtett az út. Napközben szép sorjában megmásztuk ugyanazokat az emelkedőket, amikkel idefelé már találkoztunk. Valahogy mégis vidámabb volt a dolog hazafelé. Dobsina előtt egy Stratena nevű helyen van a nálunk dobsinai jégbarlangnak nevezett képződmény. Eredeti tervünk szerint meg akartuk nézni, de viszonylag ritkán indultak a vezetett túrák és elég hosszú ideig tartottak, ezért lemondtunk róla. |