|
|
|
A Piave melletti vadkempinges éjszaka után |
|
9 - 12. nap: A velencei látogatás után Pádova - Vicenza felé vettük az utunkat, majd Vicenzánál visszafordultunk és Ponte di Piave felé kanyarodtunk. Pádova és Vicenza is érdekes volt, de nagyon kevés időt töltöttünk ott. Az egész túrára jellemző volt, - ami érthető is bizonyos szempontból - hogy állandóan tekertünk, nézelődni sokkal kevesebb lehetőségünk volt, mint amit szerettem volna. A Piave folyó melett éjszakáztunk szenzációs körülmények között. Mire elhelyezkedtünk és letáboroztunk tök sötét lett, a kaja készítés és az evés holdvilágnál és zseblámpáknál történt. Ahogy visszagondolok erre a dologra, most derül ki, hogy miért volt olyan furcsa íze a kajának ezen az estén. A 10. napi tervünk az volt, hogy megkeressük a Doberdo nevű falut, aminek a környékén a magyar hadsereg vitézkedett az I. világháborúban. Az Isonzó folyót és a falut meg is találtuk, meg azt a fennsíkot, ahol a harcok folyhattak, de sajnos semmiféle I. világháborús emlékművet nem találtunk. Lehet, hogy az olaszok nem szívesen emlékeznek azokra a harcokra, de az is lehet, hogy csak többet kellett volna kérdezősködni és barangolni a környéken. Északa megint vadkempingeztünk egyet már a határ szlovén oldalán. A 11. napon ugyanazon az útvonalon nyomultunk vissza, mint idefelé jövet. Érdekes volt megmászni ugyanazokat a dombokat, hegyeket, aminek a másik oldalát már ismertük. Estére most kivételesen egy rendes kempingben szállásoltuk el magunkat. Ez egy első osztályú maszek kemping volt úszómedencével, meg ilyesmi. A következő napon az volt a célunk, hogy átérjünk a magyar határon, ami kb. 160 km-re, meg néhány hegyre volt tőlünk. Jó tempóban tudtunk haladni, sőt Horvátországban erős hátszél is segített Végül is este értünk a határra, Letenyén éjszakáztunk. Mivel augusztus 20-a volt, természetesen itt is volt utcabál és tüzijáték. A tüzijátékkal csak az volt a baj, hogy hajnal 1 óra felé kezdődött. |
|
Az Isonzo folyó |
|
Doberdo falu temploma |