|
2. nap: A reggeli táborbontás után 630 felé indultam útnak. Az idő kicsit szeles volt. Az út bármerre kanyarodott, a szél mindig szembe fújt. Egy laza 40 km-es tekerés után Tiszalúc községben megálltam reggelizni. Ekkor lettem figyelmes arra, hogy a keleti horizont kivételével mindenhol iszonyatos szürke esőfelhők látszottak. Olyanok, amikből napokig szokott esni az eső. Ekkor már gyanítottam, hogy ez a nap nem lesz a kedvencem. Miután akkor még nem esett, lazán elindultam Néhány kilométer megtétele után kénytelen voltam beöltözni az vízálló szerkómba, mert rendesen rákezdett esni. Miután okosan a vízálló cuccomnak csak a felső részét vittem magammal deréktól lefelé rendesen megáztam. A vízálló cuccokról annyit érdemes tudni, hogy minél vízállóbbak, annál kevésbé engedik párologni a testet. Egy idő után ezért teljesen mindegy, hogy kívülről ázol vagy belülről izzadsz Szakadó esőben elkerekeztem Muhi-ig, ott arra gondoltam, hogy várok egy kicsit, hátha eláll az eső. Kb. egyórai várakozás után - az eső változatlan intenzitással nyomult lefelé - úgy döntöttem, hogy mégis elindulok, mert nem akartam valami kietlen faluban éjszakázni, az esőnek meg nem látszott a vége. Egészen Gelejig ez ment is, ott megint megálltam, hogy a maradék száraz ruhámat is felhasználva kicsit jobban érezzem magam. Itt is vártam arra, hogy az eső elálljon, de nem tette. Úgyhogy egy életem - egy halálom alapon megint elindultam egészen Mezőkövesdig. Itt be kellett mennem a rendőrségre egy kicsit megszárítani legalább a felső ruházatomból egy-két dolgot, hogy Egerig vidáman tudjak kerekezni. Közben szerencsére elállt az eső. Ez kb. délután háromkor lehetett. Mezőkövesdtől már sima volt az út. Néhány fénykép a túráról: |
|
Hogy tudjuk merre jártunk. |